Szorongásos zavarok…

Nagy-Szentpáli Dalma pszichiáter szakorvos

 A szorongás életünk szerves része. Egy apró stressz, izgalom elkerülhetetlen része a mindennapjainknak, hiszen ez a mozgatórugója a tenni akarásunknak, a fejlődésünknek, a motivációnknak és mindezek által, természetesen annak, hogy saját magunk legjobb változatává tudjuk válni a mindennapjainkban.

A szorongás akkor jelent problémát, ha túl intenzív, túl sokáig van jelen, mértéke nem arányos a helyzet súlyosságával, illetve egyszerűen csak jelen van semmilyen kiváltó ok nélkül, hiszen senki sem szereti, ha csupán attól szorong, hogy ki kell menjen az utcára, vagy este egyszerűen nem mer egyedül maradni, mert olyan erős szintű szorongás tör rá, vagy a mindennapjait egy fokozott félelemmel teli állapotban kell élje. Ilyen helyzetekben patológiás szorongásról beszélünk.

A szorongásos zavarok a leggyakrabban előforduló pszichiátriai kórképek, melyek hátterében genetikai- biológiai meghatározottságot feltételeznek. Ezen zavarok növekvő tendenciát mutatnak az elmúlt évtizedekben, a hirtelen változó életkörülményeknek, a belénk nevelt megfelelési kényszernek, valamint a túl hirtelen változó világnak köszönhetően, amelyhez elég nehezen tudunk alkalmazkodni és ez csak pár példa, hiszen rengeteg van még ezek mellett, melyek szorongást válthatnak ki az egyénben.

A szorongás tünetei: milyen a szorongás?

A szorongás megnyilvánulása egyénenként változó, ez testi, érzelmi, gondolkodás béli, valamint viselkedésbeli tünetek formájában nyilvánul meg. A testi tünetek a gyakran jelentkező remegés, izzadás, zsibbadás érzés, szájszárazság, szapora pulzus, erős szívverés, vizelési inger, hasmenés formájában nyilvánulnak meg. Az érzelmi tünetek közé sorolhatjuk a félelemhez hasonló, hosszan tartó, ideges feszültséget, ami gyakran veszélyeztetettségérzéssel párosul, de alvászavar, memóriazavar, figyelemzavar formájában is megnyilvánulhat. A szorongó emberre jellemző a veszéllyel/veszélyeztetettséggel kapcsolatos gondolatok megjelenése: azonnali veszélyérzetre utalnak a pánikbetegek „rosszul leszek, infarktusom lesz vagy elájulok” gondolatai, a fóbiások „megszégyenülök, leégek, butának tartanak” gondolatai, valamint a generalizált szorongással küzdők gondolatai: „biztosan valami rossz fog történni”. Magatartásunk, viselkedésünk is nagyon megváltozhat, sokan a szorongás tárgyával szemben bepánikolnak, mások elkerülő magatartást vesznek fel, egyszerűen kerülik azokat a helyzeteket, amelyek szorongást válthatnak ki belőlük, egyesek pedig, tipikusan a generalizált szorongás esetében, minden kevésbé egyértelmű élethelyzetre szorongással reagálnak.

A szorongásos zavarok típusai:  

Ezen kórkép megnyilvánulása sokszínű lehet, ezek osztályozásában megkülönböztethető a pánikzavar, agorafóbia, szociális szorongás zavar, generalizált szorongás, valamint a specifikus fóbiák.

Pánikzavarnak hívjuk azt az állapotot, amikor valaki ismétlődő jelleggel él át pánikrohamot, vagy folyamatosan szorong egy esetleges következő pánikroham bekövetkezésének lehetőségétől. A pánikroham váratlanul, villámcsapásszerű hirtelenséggel jelentkezik, kifejezetten intenzív testi és lelki tüneteket okozva. A pánikroham átélői ez idő alatt megmagyarázhatatlan, elviselhetetlen halálfélelemről számolnak be, olyan súlyos fokú vegetatív idegrendszeri tünetekkel, mint az érzelmi és viselkedésbeli irányvesztés, a kontrollvesztéstől és megőrüléstől való félelem.

Az agorafóbia, olyan helyeken és helyzetekben jelenik meg, ahonnan nehéz vagy kellemetlen kijönni, elmenekülni, vagy ahol nehéz segítséget kapni. Amennyiben az agorafóbiás beteg belekényszerül a számára félelmetes helyzetbe, akkor súlyos szorongást él át, pl. heves szívverést, remegést, izzadást. A beteg gyakran fél attól, hogy elveszti az emlékezőképességét vagy megőrül.

A szociális fóbiában szenvedő beteg legjellemzőbb vonása, hogy mások rossz véleményétől tart, attól fél, hogy elutasítják, kiközösítik, butának tartják. Ezért szorong mások társaságában, retteg mindenféle nyilvános szerepléstől, és elkerüli a számára félelmet jelentő helyzeteket.

A generalizált szorongás lényege a túlzott aggodalom, ami számos helyzetre, eseményre kiterjed és a következő tünetekben nyilvánul meg: nyugtalanság, idegesség, fáradékonyság, koncentrálási zavarok, gondolkodásképtelenség, ingerlékenység, izomfeszültség, alvászavar. Az aggodalom/szorongás intenzitása, gyakorisága és időtartama aránytalanul hosszú ahhoz az eseményhez képest, melytől a beteg fél. Az ilyen emberek mindig találnak okot az aggodalomra, s ez kitölti napjaikat.

A specifikus fóbiák tárgya jól meghatározott, a különböző tárgyak, élőlények, betegségek, természeti jelenségek által kiváltott félelem irracionális, melyre az egyén heves szorongással reagál.

A szorongásos zavarok kezelése

Nem mindig könnyű felismerni saját magunkban a szorongásos zavart, hiszen a szorongás testi tünetei gyakran keltik valamilyen testi betegség pl. szívritmuszavar gyanúját, vagy az állandóan visszahúzódó személy „csak” szégyenlősnek tűnhet. Ezért van szükség szakember, pszichológus, pszichiáter felkeresésére, aki szakértő szemmel képes felismerni a szorongásos zavarokat.

A szorongásos zavarok kezelésében hatékonyan alkalmazható a pszichoterápiás, valamint a farmakológiai (gyógyszeres) kezelés, illetve ezek kombinációja.

Az utóbbi évek tapasztalata sajnos azt mutatja, hogy a szorongásos zavarokkal küzdő betegek jelentős hányada egyáltalán nem-, vagy pedig szakszerűtlen kezelésben részesült. Ezek hatására nagyon gyakran a járóbeteg rendelőben csak több éves lefolyás után jelentkeznek, egyre súlyosabb tünetekkel, ami kedvezőtlenül befolyásolja a szakszerű farmakoterápiák és pszichoterápiák eredményességét.

Dr. Nagy-Szentpáli Dalma – Pszichiáter szakorvos

Kapcsolódó szolgáltatás: https://clinicavitality.ro/szolgaltatasok/pszichiatria/

Kapcsolódó cikkek:

Depresszió…

Szenvedélybetegségek

Bipoláris zavar