Az orvosi gyakorlatban mindig kihívást jelentenek a hasonló tünetekkel jelentkező, de különböző kezelést igénylő kórfolyamatok.
Szervezetünk az immunfolyamatokkal biztosítja az elsődleges védekezést a kórokozókkal szemben. A védekezésben résztvevő sejtek közé tartoznak a masztociták (hízósejtek) is. A hízósejtek fontos jelközvetítő vegyületet, hisztamint tárolnak, melyet bizonyos ingerek hatására kibocsátanak. A legtöbb hízósejt a bőrben, a légző rendszerben és a tápcsatornában helyezkedik el.
A hisztaminnak közvetlen szerepe van a gyomorsavtermelés szabályozásában, valamint a gyomor-bélrendszeri védőmechanizmusokban. A bél-agy tengely immunológiai és idegrendszeri jelátvitel által, a hisztamin részt vesz az idegrendszer működésében és így, az agyi funkciókban is, fontos szerepet játszva a szervezet immunfolyamataiban, gyulladásos reakciót és simaizom összehúzódást is előidézhet.
A masztociták kóros mennyiségű felszaporodása és/vagy nagy mennyiségű biológiailag aktív hisztamin kibocsátása masztocitózist okoz, allergia-szerű és idegrendszert érintő tünetekkel.
A hisztaminhoz kapcsolódó tünetcsoportok alapján egyes esetekben Histaminózis vagy Hisztamin intoleranciáról, Masztocita Aktivációs Szindrómáról (MCAS), illetve Masztocitózisról beszélünk.
A tünetcsoport az érintett szervtől, a kóros masztocita szaporulat beszűrődéses mértékétől, vagy aktivációjától függ. Jelentkezhet csak bőr tünetekkel és/vagy más szerveket érintő tünetekkel is.
A masztociták felhalmozódásának helye és mértéke alapján a masztocitózis típusai a következők lehetnek:
1. Bőrmasztocitózis, amikor a hízósejtek a bőrben halmozódnak fel és csak bőrtünetek jellemzik. Egyes tanulmányok szerint IgE mediált allergiákkal, pszichés és pszichiátriai megbetegedésekkel, illetve alacsony D vitamin szinttel is társulhat.
2. Szisztémás masztocitózis, amikor a bőr mellett a csontvelő és egyéb szervek pl. máj és idegrendszer is érintve lehetnek. A hízósejtek kóros mértékben történő felszaporodása az érintett szervek működésének zavarát eredményezi: így következményes vérkép- eltérések, máj és idegrendszer működési zavarok, csontritkulás jelentkeznek.
3. Masztocita aktivációs szindróma (MCAS), amikor a hízósejtek rendellenes aktivációja miatt nagymennyiségű hisztamint szabadítanak fel, allergiára jellemző tüneteket okozva epizódszerűen. A hirtelen nagy mennyiségű hisztamin a lebontó enzim : DAO-enzim elégtelenségéhez és Hisztaminózishoz vezet.
A csalánkiütést, az alacsony vagy magas vérnyomást, a légzési nehézséget, az emésztőrendszer rendellenességeit, görcsös fájdalmat, fejfájást, szédülést, elősegíthetik különböző ingerek:
– pszichés tényezők: ismétlődő stressz, idegesség, szorongás, alvás megvonás, éjszakai munka, gyakori ügyeletek, gyors, kapkodó étkezés stb
– fizikai tényezők: hideg környezet, forró nyári időjárás, erős fény, bőr dörzsölése, nyomása, extrém állóképességi terhelés (extrém sport).
– fertőzéses tényezők: paraziták, vírusok, gombák, baktériumok, műtéthez kapcsolható fertőzések, vékonybélben elszaporodott baktériumok, -mikrobiom egyensúly felborulása, krónikus bakterialis fertőzések: pl. fogágy betegségek , melyekben többek között az agresszív Porfiromonas gingivalis is tenyészik,
– toxikus tényezők: baktériumtoxinok: Lyme-kór, nehézfémek, jódtartalmú izotópos vizsgálat, illetve kezelés, nikotin, alcohol, drogok, gyógyszerek, rovarcsípés által szerzett toxinok, stb.
-túlzott glutén, fruktóz fogyasztás
A hízósejtek aktivációjának oka egyes esetekben öröklődő genetikai mutáció.
A diagnózis immunológiai, valamint genetikai szakvizsgálattal igazolható, esetenként csont röntgen vizsgálattal.
A valódi allergiák, a Masztocita aktivációs szindróma (MCAS,) mind pedig a Hisztaminózis esetében a masztociták által túlzott mennyiségben kibocsátott hisztamin okozza a tüneteket.
Allergiák esetében a masztocitákat egy allergén aktiválja.
A Masztocita aktivációs szindrómát (MCAS) nemcsak allergének okozzák, hanem a masztociták aktiválódását vegyi anyagok, toxinok, mérgek, a túlzott fizikai ingerek (hőhatások, nyomás, dörzsölés), a kékfényt kibocsátó eszközök amelyek megzavarják a biológiai működés ritmusát, illetve pszichés ingerek, megoldatlan konfliktusok, folyamatos információéhség (túlzott közösségi média fogyasztás). Ezért nevezik ezeket a reakciókat pszeudoallergiának.
A Masztocita aktivációs szindrómát a pajzsmirigy rendellenességei is befolyásolhatják, mivel hormonjai elsősorban az anyagcsere folyamatokra hatnak és összefüggésben állnak az összes többi hormonokkal: az inzulin, a kortizol, valamint a nemihormonokkal.
Stresszhelyzetben a mellékveséknek szükségük van a kortizol termeléséhez olyan mikrotápanyagokra amelyek azonosak a DAO-enzim kofaktorokkal. Mivel stresszhelyzetben a kortizol kiválasztása elsőrendű (a “harcolj vagy menekülj” helyzet miatt), A DAO-enzim termeléséhez nem marad elegendő mikrotápanyag- a hisztaminlebontás késik.
Hisztamin intolerancia esetében az áteresztőbél, a vékonybél-baktériumok túlszaporodása (SIBO), a toxikus élelmiszerek és nem-élelmiszerek fogyasztása, a túl gyakori vagy túlzott szénhidrátfogyasztás okozta vércukorszint-ingadozás és ezáltal a krónikus gyulladásos állapot fennállása, a bélflóra egyensúly zavarát: hisztamintermelő bélbaktériumok túlsúlyát okozza.
A heveny allergiás epizód esetében allergológiai- a tünetek enyhítését célzó gyógyszeres kezelés szükséges: H1-hisztaminblokkolók, leukotrien antagonisták, hízósejt stabilizátorok, sőt kortikoszteroidok segítenek.
Viszont a H2 hisztamin-blokkolók, mint a savlekötők és protonpumpagátlók, csökkentik a szervezetben a DAO enzim szintjét, hosszútávon gyengítik a gyomor működését, a tápanyagok lebontása sérül, ami diszbiózist okoz: a bélflóra egyensúly felborul, emelkedik a hisztamintermelő baktériumok száma, a gyulladás még erősebb tünetekkel jelentkezik és újraindul a bűvös kör.
A Histaminózis kezelése főleg dietetikai amennyiben emésztőrendszeri rendellenességek okozzák:
– az allergének (adalékok, nehézfémek) elkerülése, valamint magas hisztamin tartalmú ételek ideiglenes kiiktatása,
– megfelelően kiválogatott élelmiszerek és a fölösleges hisztamin lebontásához szükséges mikrotápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok, esetleg probiotikumok,
– ugyanakkor alapvetően fontos a mély alvás és a stresszoldó napi mozgás biztosítása is.
Azonban jó tudni, hogy a legtöbb magas hisztamintartalmú étel teljes kerülése hosszútávon, tünetmentessé válás után fölösleges és fokozatosan visszavehetők az étrendben mivel kifejezetten egészségesek lehetnek.
A diéta mellett, életmódváltás – pozitív pszihológiai hozzáállás, esetenként kezelés is szükséges: a stresszcsökkentő terápia csökkenti a kiütéses és emésztőrendszeri gyulladások gyakoriságát és egy idő után a szigorú diétát mérsékelni lehet általa.
Kutatások arra utalnak, hogy az alváshiány befolyásolhatja a hisztamint lebontó enzim, a diamin-oxidáz (DAO) működését. A pihentető alvás csökkenti a stressz szintet, ezáltal javítja a gyulladás-elleni válaszokat a szervezetben.
A stresszoldó technikák (légző gyakorlatok, yoga, pilates, úszás, ping-pong) szintén jótékony hatást gyakorolnak a stressz kezelésére és a tünetek enyhítésére, növelik a testtudatosságot, javítják az alvás minőségét, csökkentik a gyulladást a szervezetben, jótékony hatással vannak az emésztésre.
A hisztamin intolerancia, ill. MCAS tüneteit enyhítő beavatkozások: a hisztamint bontó diamin-oxidáz (DAO) hatás fenntartása, ill. a masztociták stabilitásának támogatása, a valódi allergiák tüneteit is enyhítik.
Fontos a hasonló tünetek okait tisztázni, hogy a kezelés, amely nem csak dietetikai, eredményes legyen.