A pánikbetegség lényege a rohamokban jelentkező szorongás, vagyis a pánikroham ismétlődése olyan helyzetekben, amikor semmiben objektív veszély nincs. A meghatározó tünetek egyénről egyénre változnak, a tünetek változatos kombinációjában jelentkeznek.
A leggyakrabban fellépő tünetek:
- hirtelen fellépő gyorsabb szívdobogás
- mellkasi fájdalom
- fulladás érzés, gombóc érzés a torokban
- szédülés
- izzadás
- remegés
- zsibbadás a test különböző részein
- a valóság elvesztésének az érzése
- halál félelem
- a kontroll elvesztésétől való félelem
- a megőrüléstől való félelem
Bár objektív veszély nincs, a pánikbetegségben szenvedő ember szubjektív veszélyhelyzetet él meg. Bizonyos tüneteket, pl autópályán eltávolodást, lépcsőzés közben szaporább szívműködést stb. katasztrófa értelmezéssel veszélyhelyzetnek megfelelően produkál testi tüneteket.
Ezek a pánikrohamok.
A pánikrohamok rendszerint csak néhány percig tartanak, de előfordulási gyakoriságuk egyénenként változik.
A pánikbetegség diagnózis felállításához egy hónap alatt számos pánikrohamnak kell előfordulnia. Két pánikroham között relatíve alacsony a szorongás szint, azonban a pánikrohamot gyakran követi állandó félelem a következő roham bekövetkezéstől, emiatt a pánikbetegek igyekeznek elkerülni azokat a helyzeteket, ahol a rohamok bekövetkeztek. Ez súlyos esetben akár odáig vezet, hogy a beteg nem hagyja el a lakását, vagy csak kísérővel mer közlekedni. Gyakrabban főleg a tömegközlekedési járműveket, bevásárló központokat, tömeget kerülik el. Ennek a mindennapi életre való kihatása súlyos probléma a pánikbetegben szenvedő ember számára, mert akadályozza a mindennapi életvitelben, közlekedésben, vásárlásban, munkába járásban.
A pánikbetegség egyéb szorongásos betegségekkel is ötvöződet. Ha a pánikrohamok között is magas a szorongás szint, akkor generalizált szorongással társul. A pánikroham előfordulhat depresszió vagy fóbiák kísérő tüneteként is.