A depressziót civilizációs betegségnek is tekintik, mely napjainkban növekvő tendenciát mutat a folyamatosan változó életkörülmények, a fokozott stressz, a külső negatív ingerek, valamint a folyamatos információáradat hatására.
De mi is valójában a depresszió?
Az emberek többsége nagyon gyakran összekeveri a szomorúságot, valamint a rossz kedvet a depresszióval. Időnként minden ember szomorú. A mindennapi frusztrációval és veszteségekkel együtt jár az úgymond “természetes szomorúság”, amely néhány napon, legfeljebb néhány héten belül elmúlik. A depresszió ennél jóval több, hiszen a szomorúság csak az egyik jellemző tünete, viszont a diagnózis felállításához több tünet egyidejű előfordulása szükséges, legalább 2 héten keresztül.
A depresszió betegség, mely a hangulatzavarok csoportjába tartozik, viszont nem csak a kedélyállapot változásával jár, hanem behatással van az érzelmi, kognitív, motivációs és viselkedési funkciókra, valamint különböző szomatikus megnyilvánulásokat is eredményezhet.
A depresszió leggyakoribb jelei és tünetei:
- állandósult szomorúság, szorongás vagy kiüresedett hangulat;
- csökkent érdeklődés a korábban érdekesnek tartott vagy örömöt okozó tevékenységekkel kapcsolatban, beleértve a szexuális együttléteket;
- szokatlan fáradtságérzet, csökkent energiaszint, lelassultság érzése;
- csökkent étvágy (súlyvesztéssel) vagy éppen megnövekedett étvágy (súlygyarapodással);
- alvászavar és álmatlanság, hajnali felébredések vagy túl sok alvás;
- csökkent érzelemkifejezés (érzelmi beszűkültség);
- reménytelenség, pesszimizmus, bűntudat, értéktelenség vagy tehetetlenség érzése
- társas helyzetektől való visszahúzódás;
- nehézségek a koncentrálásban, emlékezésben vagy a döntéshozatalban
- szokatlan nyugtalanság vagy ingerlékenység;
- halállal, öngyilkossággal való foglalkozás, öngyilkossági kísérlet vagy önsértés
- elhúzódó testi panaszok, mint például fejfájás, emésztési rendellenességek vagy krónikus fájdalom, mely nem reagál a megszokott kezelésekre.
Ha ezen tünetek közül akár egy is tartósan fennáll, érdemes pszichiáterhez fordulni, hiszen az időbeni diagnosztizálás és a megfelelő terápia megkezdése, megóvhatja a beteget a súlyosabb tünetek kialakulásától, illetve a gyógyulás is hamarabb következik be. A depresszió legsúlyosabb szövődménye az öngyilkosság, de társulhat hozzá alkoholizmus, droghasználat, valamint különböző altatókkal, nyugtatókkal való visszaélés.
A depresszió kezelésében gyógyszeres terápiát, pszichoterápiát és a kettő kombinációját is alkalmazzák. A gyógyszeres kezelés antidepresszánsok formájában valósul meg, melyekről fontos tudni, hogy hatásukat egy-két héten belül fejtik ki, ezért szükség esetén tüneti kezelésként alkalmazhatók altatók és nyugtatók is, melyek fokozatos csökkentése javasolt.
Gyakori tévhitek a betegek, illetve lakosság körében:
- a depresszió nem betegség, csak jellem
- a depresszió gyógyszerekkel nem gyógyítható
- az antidepresszánsok mérgezik az agyat
- a pszichiáterek mindenkit „bolondnak” nyílvánítanak
Ezen tévhitek nagyon gyakran stigmatizáláshoz vezetnek, melynek negatív hatásai súlyosan károsíthatják az egyén önértékelését. Pontosan emiatt nagyon fontos ezen tévhitek eloszlatása, a mentális zavarokhoz kötődő tünetek és viselkedések megértése, elfogadása. A megbélyegzés megszüntetéséért a mentális betegségben szenvedők is tehetnek: fontos felismerniük tüneteiket, időben orvoshoz fordulniuk és változtatniuk az önmegbélyegző magatartásukon. Meg kell tanulniuk, hogy ne azonosítsák önmagukat a betegséggel, ők nem “csak a betegségük”.