Egy adott betegség gyógyszeres kezelésénél sokszor hosszadalmas folyamat a megfelelő terápia kiválasztása, megeshet, hogy több gyógyszert is kipróbálhatnak az orvosok, mire megtalálják azt, melyre szervezete valóban jól reagál. A kezdő dózist általában a testsúly, nem, kor alapján határozzák meg. Azonban nem minden személy reagál a kezelésre az elvárt módon, így a kezelőorvosnak módosítani kell a terápiát.
A gyógyszeres kezelésre adott válaszban fokozott jelentősége van a genetikai tényezőknek. A genetikai sokféleség (polimorfizmus) következtében jelentős egyéni különbségek mutatkozhatnak egyik vagy másik gyógyszerre. A válasz erre az egyén fenotípusonán alapszik, ami a genotípus (egyén genetikai felépítése), a környezet és a véletlen-variációk közti kölcsönhatás folyamán alakul ki.
A gyógyszerek sorsát (kinetikáját) a szervezetben, így a felszívódást, eloszlást, metabolizációját (lebontása) és eliminációját a genetikai tényezők is befolyásoljak. A gyógyszerek lebontásában és eliminációjában, fontos szerepet játszik az enzimrendszer, mely a genetikai sokféleség következtében, egyénenként változik. A kezelés során kialakult mellékhatások, sok esetben magyarázhatóak a normálistól eltérő enzimaktivitással. Az enzimrendszeren keresztül történő metabolizáció széles határok között változhat. Általában 4 típust különböztetnek meg: lassú, közepes, normális és gyors metabolizáló egyének.
Ha az egyén gyorsan bont egy gyógyszert, terápiás elégtelenséghez vezethet (nem érik el megfelelő gyógyszermennyiséget a szervezetben), míg a lassú bontás esetén gyógyszer felhalmozódás alakulhat ki, ami toxicitáshoz (mérgezés) vezethet.
Mivel, azt, hogy milyen enzimekkel rendelkezünk és ezeknek milyen aktivitása van, azt elsődlegesen a genetikai hátterünk határozza meg, ismerve az egyén fenotípusát, következtethetünk a gyógyszeres válaszra.
A fenotípus meghatározásával, a kezelő orvosunk pontosabb képet kaphat a gyógyszerekre adott reakciónkra és az egyéni igényekhez szorosan igazodó terápiás kezelést alakíthat ki és alkalmazhat. Megfelelő gyógyszerválasztás esetén, csökkenhet a kezelés időtartama, valamint kevesebb mellékhatás jelentkezik.
Azt is fontos figyelembe venni, hogy a gyógyszerek metabolizmusában részt vevő enzimek aktivitását számos egyéb külső és belső tényező erősítheti vagy gyengítheti, köztük az egyidejűleg fennálló egyéb betegségek, más gyógyszerek alkalmazása, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az étrendi tényezők.
Összegezve, a farmakogenetikai információk egyre nagyobb teret követelnek maguknak a gyógyszerek kiválasztásában és adagjának meghatározásában, hasznos információval szolgálva a gyógyszeres terápia személyre szóló kialakításához és a klinikai kimenetel javításához.
Mivel genetikai tulajdonságok az élet során változatlanok, így a meghatározott genetikai tényezők, folyamatosan segíthetik a helyes gyógyszeres kezelést. Ezek alapján már a kezelés indítása előtt megjósolható a terápiás válasz. Ez mind a kezelőorvos, mind a beteg számára előnyös a gyógyszer és dózisválasztás szempontjából.