Ételallergia=étel intolerancia?

Dr. Lőrinczi Kincső – Diabetológus és dietetológus szakorvos

 

A két fogalmat gyakran hibásan, felváltva használjuk, bár az alap kórfolyamat merőben eltérő!

 

Ételallergia:

Az elfogyasztott élelmiszer szerkezeti fehérjéi által kiváltott heves immunreakció, mely az étel elfogyasztását követően a bőrt, a gyomor-bél traktust, a légző- és szív-érrendszert érintő különféle tünetekben nyilvánul meg (bőrpír, csalánkiütés, angioödéma, orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés, gégeödéma, légszomj, émelygés, hányás, hasi fájdalom, hasmenés, vérnyomásesés, eszméletvesztés, ritmuszavarok). Felismerésük általában már kisgyermekkorban megtörténik – a szilárd táplálékok bevezetésekor, hiszen ekkor találkozik először a fiatal szervezet az általa ellenségesnek ítélt ételkomponenssel.

Voltaképp bármely ételfehérje allergiás reakciót válthat ki, és számos élelmiszerrel kapcsolatosan dokumentáltak túlérzékenységet; azonban ezeknek csak egy kis csoportja okozza az ilyen jellegű immunreakciók döntő többségét. Leginkább a tojás, a tej, a földimogyoró, a szója, a hal, a kagyló, a diófélék és a búza.

A gyermekek körülbelül 6% -ánál jelentkeznek ételallergiás reakciók az első három életévben (melyből körülbelül 2,5% tehéntejre, 1,5% tojásfehérjére és 1% diófélékre). A legtöbb gyermek iskolás korára általában kinövi a tej- és tojásallergiát, ezzel szemben a diófélékre vagy tenger gyümölcseire adott allergiás reakciók életük végéig megmaradnak. Sajnos a mogyoróallergia előfordulási gyakorisága növekvő tendenciát mutat, mely a nyugati típusú étrenddel és életmóddal hozható összefüggésbe.

Mikor kell gyanakodunk ételallergiára gyermekek esetében?

A tünetek az esetek nagy részében a gyomor-béltraktus és a bőr szintjére korlátozódnak.

Amennyiben a következőket tapasztaljuk:

• hányás egy-három órával az etetés után

• puffadt, érzékeny has

• hasmenés, véres/nyákos széklet

• bőrkiütések (eckéma vagy atópiás dermatitisz, periorális dermatitisz)

• az élelmiszer elfogyasztását követő hirtelen jelentkező bőrpír, viszketés, ajkak-, nyelv-, szemhártyák duzzanata

forduljunk szakemberhez (családorvos, gyermekgyógyász, gasztroenterológus, allergológus, dietetikus), súlyos esetekben (a légutak ezláródása, légszomj, vérnyomásesés eszméletvesztés) esetén AZONNALI sürgősségi ellátásban kell részesíteni a gyermeket!

Hogyan állapítható meg hogy valaki allergiás-e egy bizonyos ételkomponensre?

A diagnózis felállítható pontos kórtörténet felvételével, amikor a beteg vagy hozzátartozója beszámolója alapján összefüggés állapítható meg egy bizonyos élelmiszer elfogyasztása és a tünetek jelentkezése között.

Azokban az esetekben, amikor kétségek merülnek fel, immunológiai vizsgálatokat végeznek. Ez történhet a bőr felületén végzett ún. „prick” teszttel, amikor egy tűvel felszínes hámsérülést okozva gyárilag tisztított allergéneket visznek fel az alkar bőrére, és figyelik hogy azok a felszínes hámrétegen keresztül reakcióba lépnek-e a szervezettel – bőrtüneteket eredményezve (olcsó, gyors és egyszerű vizsgálat, ám nem elég érzékeny). Pontosabb módszernek számít az IgE típusú ellentestek vérsavóból történő meghatározása, melyet provokációs próbával szoktak egybekötni. (a gyanús élelmiszert meghatározott ideig eltávolítják az étrendből, majd közvetlen a vérvizsgálat előtt ismét bevezetik).

Mi a teendő, amennyiben valakinél ételallergiát állapítottak meg?

Az egyetlen hatékony terápia a vétkes allergén kiküszöbölése az étrendből.

Az ételallergiában szenvedő gyermekeknek és szüleiknek átfogó oktatásra van szükségük a betegség okát, kiváltóit, tüneteit illetően, beleértve a váratlan reakciókhoz vezető kockázatos helyzetek elkerülését (élelmiszer-cimkék értelmezése, a nem otthon készült pl. éttermi/fast food ételekkel kapcsolatos elővigyázatosság). A súlyos túlérzékenységi reakció (anafilaxia) kockázatának kitett betegeket ki kell képezni a kezdeti tünetek azonnali felismerésére, valamint az automatikusan injektálható epinefrin megfelelő használatára.

Étel intoleranciák:

Az ételallergia és intolerancia közötti alapvető különbség, hogy az első immunreakcióval járó megbetegedés, míg intolerancia esetén a kórfolyamat gyakran nem egyértelmű:

• lehet farmakológiai folyamat pl. koffein

• enzimhiányok eredménye pl. laktóz felszívódási zavar

• a gyomor-bélrendszer irritációjának a következménye pl. fokozott gyomorsavtermelés, emésztetlen cukrok

Míg az ételallergia a felnőttek 1-2%, valamint a gyermekek kevesebb mint 10% -át érinti, ezzel szemben az élelmiszer-intolerancia becslések szerint a lakosság több, mint 20% -ánál kimutatható.

Melyek a leggyakoribb étel-intoleranciák?

1. FODMAPs: (Fermentálható Oligo-, Di-, Monoszaharidok és Poliolok). Olyan rövid szénláncú szénhidrátokra (cukrok, rostok, cukoralkoholok) utal a megnevezés, melyek ellenállnak az emésztési folyamatoknak, nem szívódnak fel, hanem a vastagbél baktériumflórája által hasznosulnak, emésztési zavarokat váltva ki az arra érzékeny egyénekben. Gyakori okozói az irritábilis bélszindróma, valamint a Chron betegség tüneteinek.

2. Glutén:

A glutén a búzában található tárolófehérje molekula (főleg a gliadin és a glutenin összetett keveréke), mely különböző súlyosságú és kórlefolyású iummunfolyamatokat válthat ki a szervezetben. Hasonló tárolófehérjék vannak a rozsban, az árpában valamint a zabban is, így esetleges patológia esetén ezeket is ki kell küszöbölni az étrendből a búzával együtt.

Különbséget kell tennünk a glutén okozta panaszok megnyilvánulási formái között:

• Gluténérzékenység/ intolerancia: a specifikus ellentestek szintje normális, a bélfal szerkezete megtartott, rajta kóros elváltozások nem mutathatóak ki mintavételt követően. Mindezek mellett a beteg gluténtartalmú ételek elfogyasztását követően kellemetlen tüneteket észlel (puffadás – az esetek 85%-ban, hasi görcsök, hasmenés, ködös tudatállapot). Becslések szerint lakosság 0,5–13% -a szenved a gluténtartalmú élelmiszerek okozta panaszoktól. Ezek az egyének kisebb mennyiségben tolerálhatják a glutént.

• Cöliákia: a lakosság körülbelül 1% -át érinti, a gabonafehérje által kiváltott, bélhámsejtek szintjén lejátszódó autoimmun folyamatot jelenti (ételallergia). Kórismerezésére speciális ellenanyagok vérben való jelenlét (szöveti transzglutamináz elleni antitest, endomysium elleni antitest, deamidált gliadin peptid elleni antitest), szövetminta vételt, genetikai vizsgálatokat alkalmaznak

• Gabonaallergia: a legsúlyosabb forma. A gabonapartikulumok bárminemű formában történő kontaktusa a szervezettel (akár belélegzés útján pl. liszt) súlyos allergiás tüneteket vagy akár anafilaxiás sokkot is kiválthat

Mikor merül fel a cöliákia lehetősége kisgyermekeknél?

A tünetek típusa, fennállásuk időtartama/súlyossága az életkor függvénye.

Csecsemők és egészen kicsi gyermekek esetén a tünetek röviddel az evést követően jelentkeznek, és általában az emésztőrendszer szintjén nyilvánulnak meg:

• hányás

• puffadás

• hasfeszülés

• hasmenés

• bűzös széklet

• ingerlékenység

• nem kielégítő testsúlygyarapodás

• hiánybetegségek

Nagyobb gyermekekre nem jelllemző a hányás, megtalálhatóak a hasi panaszok, de nem szokványos (ún. atipikus) tünetek is jelentkezhetnek:

• visszamarad a növekedésben

• súlyvesztés

• késleltetett pubertás

• csont és izületi fájdalmak

• krónikus fáradtság

• ismétlődő fejfájás vagy migrén

• viszkető bőrkiütés (dermatitis herpetiformis)

• visszatérő szájfekélyek (afta)

A lisztérzékenységben szenvedő serdülőknél gyakoribbak a hangulatzavarok, beleértve a szorongást és a depressziót, valamint a pánikrohamokat.

Mindenképp vizsgáljuk ki cöliákiára gyermekünket az alábbi esetekben:

•  van legalább egy lisztérzékenységben szenvedő családtag
•  1-es típusú cukorbetegség a gyermeknél
•  pajzsmirigy betegség a gyermeknél
•  IgA-hiány
•  fiatalkori krónikus ízületi gyulladás jelenléte
•  veleszületett genetikai rendellenesség: Down-szindróma, Williams szindróma, Turner-szindróma
•  vashiányos vérszegénység esetén
•  az AST és az ALT májenzimek magas szintje
•  osteopenia (vékony csontok) – röntgenvizsgálattal lehet megállapítani
•  a fogzománc hibái, gyorsan szuvasodó fogak 

3. Hisztamin

A hisztamin a szervezet normális működéséhez elengedhetetlen kémiai vegyület. Szabályozza az immunfolyamatokat, az idegrendszer egyik jelközvetítője, a gyomorsavtermelés katalizátora.

A megnevezés megtévesztő, ugyanis nem a hisztaminra leszünk intoleránsak, hanem túl sok halmozódik fel belőle, amit a szervezet „nem képes tolerálni”. Ennek oka az őt semlegesítő enzim, a diamin oxidáz (DAO) zavara/hiánya. Ezt kiválthatják:

• bizonyos gyógyszerek: teofilin, egyes antibiotikumok, szívgyógyszerek, antidepresszánsok és antipszihotikumok, vízhajtók, fájdalomcsillapítók

• emésztőrendszeri rendellenességek (például az ún. „leaky gut szindróma”, gyulladásos bélbetegségek)

• nem kedvező baktérium törzsek túlszaporodása a belekben szintén hozzájárul a hisztamin intolerancia kialakulásához

• hisztaminban gazdag ételek, amelyek a DAO enzimek nem megfelelő működését okozzák vagy kiváltják a hisztamin felszabadulását: alkohol és más erjesztett italok, erjesztett ételek és tejtermékek (pl. joghurt, savanyú káposzta), aszalt gyümölcsök, avokádó, padlizsán, spenót, füstölt húsok, kagylófélék, érlelt sajt, szemesbab, paradicsom, olajos magvak, gabonafélék

Tünetei nem specifikusak: fejfájás, levertség, orrfolyás, csalánkiütés, emésztési zavarok, hányinger, hányás, hasi görcsök, szabálytalan menstruációs ciklus, magas vérnyomás stb.

4. Adalékanyagok

Számos anyagot adnak a különféle élelmiszerekhez színezés, ízesítés és tartósítás céljából. Az adalékanyagok általában csak nagyon csekély hányadát teszik ki az adott terméknek, ám némelyikük még elenyésző koncentráció mellett is kiválthat intoleranciát vagy akár túlérzékenységi (allergiás) reakciót is. Az alább felsorolt adalékanyagokat hozzák a leggyakrabban összefüggésbe különböző megbetegedésekkel:

• Tartrazin (FD&C Yellow No. 5) számos reakció, többek között csalánkiütés, asztma és egyéb betegségek okozójaként gyanítják, szerepet játszik az atópiás dermatitis súlyosbodásában

• Kármin: egy vörös ételfesték, amelyet Dactylopius coccus Costa nevű szárított rovarból készítenek. Megtalálható a különféle kozmetikumokban, italokban, gyümölcs joghurtban és vörös színű üdítőkben is.

• Annatto: sárga ételfesték, amelyet egy dél-amerikai fa, a Bixa orellana magjából készítenek.

• Antioxidánsok: BHA-t (butilezett hidroxi-anizol) és BHT-t (butilezett hidroxi-toluol). Olyan adalékanyagok, melyek megakadályozzák a zsírok és olajok romlását.

• Emulgeálószerek: pl. a lecitin, mely szójababból vagy tojásból készült emulgeálószer

• Gumik: emulgeálószerként és stabilizátorként működnek – guar, a tragakant, a xantán, a karragenán, a gumiarábikum és a szentjánoskenyér.

• Mononátrium-glutamát (MSG): ízfokozó, természetben is előforduló vegyület

• Fűszerek: képesek allergiás reakciókat kiváltani, akárcsak a pollenek, gyümölcsök és zöldségek. A leggyakrabban allergiás tüneteket okozó fűszerek: csilipaprika, zeller, kömény, fahéj, koriander, fokhagyma, hagyma, fűszer paprika, petrezselyem, szemes bors

• Aszpartám: egy édesítőszer, amelyet sok cukormentes ételben és italban használnak

• Szulfitok: A szulfitok (nátrium-szulfit, nátrium-biszulfit, nátrium-metabiszulfit, kálium-biszulfit és kálium-metabiszulfit) gyakran alkalmazott tartósítószerek. Az egészséges emberek többségében alig vagy egyáltalán nem okoznak problémát, még akkor sem, ha nagy mennyiséget fogyasztanak belőlük, ám az aszthmában szenvedőknél súlyosbítják a tüneteket.

• Mikrobiális transzglutamináz: „húsragasztóként” is elhíresült baktériumtörzsek (Streptococcus suis, S. mobaraense) által előállított szintetikus enzim, melyet előszeretettel alkalmaznak a hús és tejiparban valamint a péksütemények készítésekor – állagjavító és élettartam növelő tulajdonságai miatt. Összefüggésbe hozható gyermekkori cöliákia, gluténérzékenység, irritábilis bélszindróma, Chron betegség valamint 1-es típusú cukorbetegség kialakulásával.

Sok esetben a vétkes adalékanyag tényleges diagnosztizálásának egyetlen módja annak szisztematikus bevitele szoros allergológusi felügyelet mellett, kezelése pedig az étrendből való kiküszübölését célozza.

 

Annak ellenére, hogy az élelmiszer-intolerancia világszerte annyira elterjedt, a diagnózis gyakran nem egyértelmű, és megköveteli a változatos klinikai megjelenés megértését, felismerését szakképzett allergológus által. A kezelése tisztán dietetikai, ám megkövetel bizonyos élelmiszerkémiai alapismeretet, hogy az élelmiszercimkéken feltüntetett összetevőket beazonosíthassuk, és a számunkra veszélyes vegyületeket elkerülhessük.